Talán ha minden egyes megtalált lopott kocsi után behajtottak volna a tulajdonosoktól egy bizonyos összeget, akkor most Sánta László nem került volna annyira kilátástalan helyzetbe, mint amilyen helyzet elé állította az élet. De az autóvadász nem tartotta jó ötletnek, hogy olyanoktól kérjen pénzt, akiket amúgy is megviselt az élet. Mint közismert, a Zsaru-CAR szervezet egyik ideológiája az volt, hogy lopott luxuskocsit megtalálni ugyan jó érzés, de sokkal jobb egy részletre vásárolt kis vagy közép kategóriájú lopott járgányt megtalálni. Ugyanis amíg lopott luxuskocsit általában pár hónap után pótol a tulajdonos, addig a másik csoportba tartozó károsultaknak gyakran nem csak a kocsiját, hanem az életét is elrabolják. Hiszen sajnos egyre fontosabb munkaeszközzé válik az autó, és családok megélhetése múlik annak meglétén. A Zsaru-CAR abban volt a legjobb, hogy középosztálybeli emberek életét és megélhetését adta vissza azzal, hogy megtalálta azt a lopott kocsit, amelyre pénz híján gyakran még casco biztosítás sem volt kötve. A www.zsarucar.hu honlapon rengeteg ilyen példa szerepel, de ezek a példák csak töredékei annak, amit a Zsaru-CAR itthon alkotott. Ha valaki bármelyik népszerű internetes keresőbe beüti a Zsaru-CAR kifejezést, több ezer találatot talál, melyek nagy része a televíziós, rádiós vagy az írott hírcsatornák pozitív beszámolóiról szól.


Sánta László az évek során több mint egymilliárd forint értékben adakozott a Magyar állam javára, hiszen a lopás és más bűncselekmény elkövetése miatt körözött gépjárművek felderítésével jelentős vagyont szolgáltatott vissza az autó tulajdonosainak és az államnak is. Nem beszélve arról, hogy az általa használt számítógépes rendszernek köszönhetően a Rendőrséggel együttműködve több száz körözött bűnözőt is sikerült kézre keríteni, akik felelőtlenül a saját kocsijukkal közlekedtek és a rendszámot leolvasva jelezte a számítógépes rendszer, hogy a tulajt körözik.


Az egyes számú autóvadász szerény ember. Vesztére. Nem a társadalmi rangok, hanem az eredmény érdekelte. Nem a képmutatás híve volt, hanem a teljesítményé. Ezért átlagban hetente letett két megtalált lopott kocsit az asztalra. Bár munkája a Guiness rekordok könyvébe is beillene, tevékenységéért egyetlen magas rangú állami, vagy rendőri vezetőtől nem kapott kitüntetést. Mások sokkal kisebb eredményekért is elismerésben részesülnek a Köztársasági elnöktől, Sánta Lászlónak ez valahogy mégsem sikerült. Mert nem a dicsőség nehézkes vörös szőnyegét, hanem a kártalanított károsultak hálájából font pillekönnyű selyemkendőt tartotta fontosnak. Mert ettől volt könnyebb az ő lelke is.


Természetesen Sánta László munkáját valakinek támogatni kellett, hiszen a semmiből nem lehet valamit teremteni. Így hozta össze a sors az egyik eredetiségvizsgáló céggel, a Trans Holding Grouppal, akik támogatásképp adtak neki egy kocsit, állandó benzin keretet és némi havi fizetést, ami kevesebb volt mint egy kezdő rendőrtiszt átlagos havi juttatása. De az autóvadásznak nem is a fizetés számított annyira, hanem az, hogy korlátok nélkül keresheti az elkötött verdákat. Az eredetiség vizsgálat visszaállamosításával a THG-nak is összébb kell húznia a nadrágszíjat, így január 15-től kezdve Sánta Lászlót semmilyen támogatásban nem tudják részesíteni.


Az autóvadász az utcára került. Sirathatja ezüst autóját, és mindazt amit eddig felépített. A jövőbeni károsultakat is nagy tragédia érte, mert jóval kevesebb autó fog előkerülni, mint eddig. Sánta László fogalom volt a mai magyar valóságban, az elkeseredett károsultak utolsó mentsvárának a fogalma. Sánta László neve mától új fogalom lesz: a mai magyar valóságnak a fogalma. (zsarucar.hu)