A címben szereplő két mondat egy beszélgetés vége. De kezdjük az elején. Ma délután be kellett mennem a T-Comhoz a VIII. kerületben, a Német utcába. A József utca előtt, az iskolánál tudtam megállni. Mivel a saroktól a második autó voltam, így gondoltam, hogy a József utcában lévő automata közelebb van, így odasétáltam. Bedobtam a megfelelő összeget, majd vissza az autóhoz. Ez kb 3 percet vett igénybe. Na de mit láttam, amikor megyek vissza az autóhoz? Hát egy parkolóőrt, aki már bőszen pötyögte a rendszámot a gépébe.

A két parkolóőr, akik a semmiből kerültek elő

- Nehogy már megbüntessem, csak elmentem az automatához - mondtam én - a József utcaihoz mentem.

- Honnan tudjam, amikor nem láttam az automatánál - mutatott a Német utcában jó messze lévő szerkezetre a fiatal lányka. És csak pötyögött a gépébe.

- Na azonnal törölje ki a rendszámot a gépéből, mert itt a jegyem - válaszoltam én.

- Miért? Mi lesz akkor, ha nem törlöm? - volt  frappáns válasz.

- Marha nagy botrány - mondtam kiakadva, de utána elgondolkodtam. Hiszen mi is lesz? Lányka adatokat beviszi a gépébe. Leadja az adatokat, és elindul a gépezet. Mivel ugye nem fizetem be a büntetést, ezért kapok majd pár hónap múlva egy felszólítást, hogy... erre mit csinálok? Elvándolrolok a Peterdy utcába, kezemben a jeggyel, hogy csókolom a jó édesanyjukat, mire visszaértem a géphez már írta a lányka a büntetést.

Magyarul egy fél napot elvesz az életemből ez a buzgó parkolóőr. És ha szerencsém van, és elfogadja az Atya Úristen a cetlimet, akkor még törölnek is. Vagy ha nem, akkor még kapok pár felszólítást.

Mert megtehetik. Mert ők mindent megtehetnek.

De azért itt a cikk is, max ezt is viszem magammal.

Na lehet gőzt kiereszteni kedves olvasók Centrum ügyben:)

9 kommentár