A mesékben az a jó, hogy van valóság alapjuk. Szerdán feltettem egy oldalára borult kis Polákot, ez meg is indította Senga fantáziáját. Tudom, ez közlekedési oldal, de így este, elalvás előtt jó egy kis mesét olvasni. Természetesen ez csak az első rész.

Kis Polski kalandjai Abszurdisztánban...

Egyszer volt, hol nem volt... Ugye milyen ismerős? Így kezdődik minden valamire való mese. Csak, hogy nem a mi mesénk. Hiszen ez nem egy valamire való mese, hanem ez maga a MESE. Mese egy pórul járt kis Polskiról, aki apját, anyját hátrahagyva indult el a nagyvilágba, hogy szerencsét próbáljon. Így jutott el Abszurdisztánba, ahol nem elég, hogy sok-sok csodát látott, de rettentően nagy bajba is került. No, de, hogy szavamat ne feledjétek... kezdjük a történetet a legelején...

Mert mégiscsak egyszer volt, hol nem volt... , volt egyszer egy fess Torinói Fiat, aki vígan élte legényéletét Csizmaországban. És még ma is legény lenne, ha egy délelőtti rohanás közben, a tilos jelzést mutató közlekedési lámpa ellenére bele nem ütközik egy csillogó piros, pisze orrú 850-esbe. A hirtelen jött találkozáson a vészfékek nyomán fölpattanó szikrák mindkettejüket megérintették. Torinói érezte, hogy olyan hevesen járnak a dugattyúi, hogy lassan nem is tudja féken tartani őket a hengerfej alatt, majd kiugrottak az izgalomtól. 850-es meg csak rezegtette a fényszóróit és azért nem látszott rajta az égő vörös izgalom, mert a fényezése eltakarta. Csak a közben kikapcsolt vak közlekedési lámpa nem látta, hogy szerelem ez a javából. Torinói országhatárokat átszelve követte kedvesét Polskába, ahol hamarosan egybekeltek.

Itt és most ugorjunk néhány évet, hiszen ami ez idő alatt történt, igazán csak a Fiatalokra tartozik, nem illik belesni a motorháztető alá. Ott kapcsolódjunk be ismét, hogy Torinói és 850-es frigyéből hamarosan megszületett a kis Polski Fiat. Igazán helyes kis kölyök volt. Örökölte a papa bátor kiállítását, a mama ragyogó színét. Egész nap buckákon át ugrált, megdudálta a környék macskáit, de ahogy cseperedett egyre szűkebbnek érezte hazáját Polskát. Kérte szüleit engedjék el, hadd lásson világot, hadd legyen olyan nagy és erős, mint a papa és olyan finom, kecses és érzékeny mint a mama.

A fiatalok belátták, hogy kevéssé tudják korlátozni Fiacskájukat, meghányták vetették a dolgot és végül döntöttek. Leellenőrizték a fékeket, megtisztították a lámpácskáit, feltöltötték üzemanyaggal, de még egy pótékszíjat is csomagoltak neki, biztos, ami a biztos és útjára bocsátották. Meghagyták neki, hogy soha ne térjen le a kijelölt útról, mindig tartson jobbra (neeeeeeem kérem! Fiatalok nem politizálnak, itt szigorúan az út jobb oldaláról van szó), tartsa be a KRESZ szabályait és mindig körültekintően vegyen részt a forgalomban. A kis Polski amíg ablaktörlővel bírta integetett szüleinek, akik párás szélvédőjüket törölgetve nézték egyre távolodó csemetéjüket...

folyt.köv. 

6 kommentár